"Jöjjetek hozzám mindnyájan..."

 „Szűz Mária biztosan belépne a Központi Oltáregyesületbe”

Kanter Károly atyától (1853-1920), az Örökimádás templom alapítójától, „Budapest apostolától” való a fenti idézet. Életéről és elveiről Dr. Munka Margit a Központi Oltáregyesület vezetőségi tagja tartott előadást az Örökimádás templom Szent István termében. A templom és az Oltáriszentség közvetlen közelében található, talán éppen ezért különleges hangulatú közösségi helységben színvonalas és szemet gyönyörködtető képekben gazdag diavetítést láthattunk a XX. század elejének egyik legkarizmatikusabb vallási vezetőjéről.

„Hit nélkül a társadalom nem boldogulhat”-vélekedett Kanter Károly atya, a Központi Oltáregyesület és az Örökimádás templom megalapítója. Kemény, szikár, de végtelenül jószívű ember volt, aki minden hozzáfordulót felkarolt. A segítségét kérő kézzel írott levelek mindmáig megvannak. Újpesten árvaházat alapított, keményhangú cikkekben állt ki a vallásos iskolákért és az egyházi esküvőért (már akkor is támadták őket), valamint összefogta Budapest vallástanárait és papjait. A Regnum Marianum egyik alapítóját tisztelhetjük benne. Falusi plébános korától kezdve hangoztatta az ifjúság vallásos nevelésének fontosságát, amely a szülők felelőssége. A hitben nevelt fiatal könnyebben boldogul az életben és lendül át annak nehézségein.

Vallotta, hogy „öntudatos hitre” van szükség, amelyhez elengedhetetlen az Oltáriszentséggel való napi kapcsolat, a katekizmus ismerete, a vallásos könyvek forgatása, a rendszeres imaélet és szentgyónás. Budapesten Húsvéton kívül csak nála lehetett gyónni, még éjfél után is fogadta a híveket. Nem véletlenül kerületünkben építette fel az Örökimádás templomot: tudta, hogy nagyon sok szegény, elkeseredett ember él Ferencvárosban. Ahol a legtöbb a baj és a szomorúság, ott a helye az Oltáriszentségnek. „Imádkozzunk és dolgozzunk!”-életreceptje ma is aktuális. Minden divatos amerikai tanácsnál és pszicho tréningnél többet ad ez a két lét-ige.

Kanter Károly Tatán született németajkú iparoscsaládból, sosem tagadta meg gyökereit. XIII. Leó pápa elkötelezett híveként kiemelten foglalkozott a munkásság problémáival, amelyeket erkölcsi alapon szeretett volna megoldani. Távol tartotta magát a politikától, de felelősséget érzett hazája problémáiért: „Minden parlamenti képviselőnél és felszólalásnál többet tud elérni egy ima.” A folyamatosan elvallástalanodás és az állandó anyagi problémák ellenére sem adta fel: „Az igazán tökéletes lélek sosem aggódik.” Közelében megnyugodtak az emberek, akik halála után szentként tisztelték. Papi ruháját felvagdosták és ereklyeként őrizték. Azt beszélik, hogy sírjánál csodák történtek, mindmáig sokan imádkoznak boldoggá avatásáért.

Személyiségét jól jellemzi végrendelete, amelyben sírjául csak egy egyszerű kőkeresztet kért a következő felirattal: „Aki itt nyugszik, a hívek imáját kéri.” 1922-ben szeretett hívei kérésére, hozzájuk közel az Örökimádás templom kriptájában helyezték végső nyugalomra.

Ha betérünk szeretett templomába, mindig gondoljunk rá, Budapest és Ferencváros élő lelkiismeretére, akinek intelme hozzánk is szól: „Nem elég katolikusnak lenni, úgy is kell élni.”

Gémesi Gábor